Egy rossz fotó és ment is az önéletrajz a kukába...

Új munkahelyet keresel és szerinted nem lényeges, hogy milyen fotóval küldöd el az önéletrajzodat? Igen, tudom, szerinted egy selfie is pont jó lesz. Hát, azért ezt gondold át! Első benyomást csak egyszer tudsz tenni az önéletrajzoddal és hidd el, sokat számít, hogy milyen fotóval küldted! Rengeteg információt mond majd el rólad a leendő munkáltatódnak. Mennyire vagy igényes, mennyire vagy felkészült és milyen komolyan veszed a jelentkezésedet. Igen, egy pillantás a fotódra és ezekre a kérdésekre gyorsan választ is kapnak.

Egyszer egy ilyen CV válogatást testközelből láthattam - egy középkorú hölgy önéletrajza már ment is a köszönjük, de nem felel meg kupacba, csak azért mert egy borzasztó minőségű fotó szerepelt az önéletrajzában. Rossz megvilágítás, rosszul megválasztott kamera szög, helytelen ruha választás és zavaró, oda nem illő dolgok a háttérben. Az első benyomás, kb. 10 másodperc volt és el is dőlt a sorsa a jelentkezésnek. Üzleti fotónál ez a sok apróság összeadódik. Ha ezekre figyelsz, ki tudsz tűnni a tömegből. A jól megválasztott világítás, a helyes kamera szög, az üzleti jelleghez illő ruházat és egy letisztult, homogén háttér elengedhetetlen ahhoz, hogy jól sikerült üzleti fotó készüljön rólad. Különben nem fognak komolyan venni, ahogy a fenti esetben a hölgyet. Pedig lehet, hogy a szakmai felkészültsége alapján sokkal esélyesebb lett volna.

Amikor én jelentkeztem az első komolyabb munkahelyemre, még teljesen máshogy mentek a dolgok. Az újságban megjelent hirdetésre kellett beküldeni postán a kinyomtatott önéletrajzot és motivációs levelet. Sokat gondolkoztam, hogy mivel is lehetne kitűnni az átlag papír halomból. Az találtam ki, hogy a motivációs levelemre rányomtatom háttérnek a cég termékét és így írtam rá. Nyomtatás, postázás, várakozás. Aztán jött egy telefon, hogy mehetek állásinterjúra.

Hárman voltunk - az egyik lány 10 perc várakozás után körülnézett és azt mondta, hogy ő úgy érzi, hogy itt nem tudna dolgozni, majd sarkon fordult és hazament. A másik jelölt nagyon esélyesnek tűnt. Anyanyelvi szinten beszélte az elvárt idegen nyelvet, mivel édesanyja külföldi volt. Hát, itt már az esélytelenek nyugalmával mentem be interjúzni. A beszélgetés jól alakult, lelkesen beszélgettem a személyügyessel és a vezetővel, akinek a területére keresték az új munkatársat.

Pár nap után értesítettek, hogy felvettek. Hát én teljesen elámultam, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen a másik jelölt sokkal alkalmasabbnak tűnt. Amikor megkérdeztem, hogy mi volt az, ami miatt engem választottak, a főnököm azt mondta, hogy rendkívül lelkesnek, motiváltnak tűntem - a motivációs levelem és a beszélgetés alapján. Szóval az a kis erőfeszítés, az az egyszerű kép a háttérben, ennyire felértékelődött a szemében!

Ha a saját arcképedről van szó, szerintem ez még inkább igaz! Ne hagyd ki az esélyt, hogy az első benyomás rögtön pozitív legyen rólad és a jelentkezésedről!